Kósik Dorottya tanárnő és a kungfu
„Előbb egy homokkal, aztán pedig egy apró kavicsokkal megtöltött zsákra kellett rácsapni” – Kósik Dorottya tanárnő és a kungfu
A gimnázium egyik legkedveltebb pedagógusát, Kósik Dorottya tanárnőt reggelente gyakran láthatjuk egy körülbelül másfél méteres bottal belépni az iskola kapuján. A suliújság kiderítette, hogy a bot mellett a táskájában egy pár bokszkesztyű is lapul, a tanárnő ugyanis aktívan kungfuzik. Interjúnk során e matematika tanártól szokatlan hobbiról kérdeztük, hogy még közelebb hozzuk mindenki „Dorci nénijét” a diákokhoz.
Sokan tudják a tanárnőről, hogy egy küzdősportot űz?
Egyre többen tudják, de ez nem volt mindig így. Körülbelül egy éve használom a botot, gyakran járok vele suliba, így nagyon sokan rákérdeznek, hogy miért van nálam? Ezekben a helyzetekben nem hazudhatok, s elárulom, hogy shaolin kungfuzok. Most viszont már minden diák tudni fogja, hála a suliújságnak.
Mióta űzi ezt a sportot?
A gimnázium elvégzését követően kezdtem kungfuzni. Két évig jártam az órákra, majd abbahagytam, de másfél éve újra belevágtam az edzésekbe.
Miért döntött a kungfu mellett?
Igazából az egyik gimis barátnőm már kungfuzott, és megkért, hogy kísérjem el őt, nézzem meg egy edzésen. És nagyon megfogott. Főleg a formagyakorlat rész, hogy van bot, kard és egyéb fegyverek.
Kisebb korában gondolta volna, hogy kungfuzni fog?
Nem, soha… Arra viszont tisztán emlékszem, hogy általános iskolás koromban láttam néhány műsort Kínáról, s amikor az a sok távol-keleti ember egyszerre végezte a formagyakorlatokat, mindig lenyűgözött.
Milyen gyakorisággal edz a tanárnő?
Egyre többet. Régen heti két edzésem volt, kedden és csütörtökön este fél 8-tól 9-ig. De ahogy haladok az anyaggal, egyre jobban élvezem, s most már hétfőn, szerdán és pénteken is rendszeresen bent maradok a suliban gyakorolni. Ennyire szeretem a kungfut.
A suliban?
Igen, az egyik hátsó tesi teremben. Ott nagyon jól lehet a botot gyakorolni, mert elég magas a terem hozzá. Bátran meg lehet pörgetni.
Milyen elemekből tevődik össze a kungfu?
Ez egy küzdősport. Van erősítő része: hasizom-, comb-, és mindenféle karerősítő gyakorlatok. Bár nagyon fárasztóak, ezeket rettentően élvezem. Van nyújtás, van formagyakorlat. Előfordul, hogy botot használunk, máskor bokszkesztyűt kell magamra öltenem. Mert hát ott van az a rész, ami mondjuk nem a szívem csücske, a küzdelem.
Miért nem szívleli a küzdelmet?
Nekem nagyon nehéz, hogy megüssem a másikat. Mindig le kell küzdenem saját magamban ezt a gátat, de tudom, hogy csak gyakorlás kérdése. Például edzőtáborok napi 8 órában sokat segítenek ebben.
Edzőtáborokba is eljár a tanárnő?
Persze. Például volt ez a négy napos síszünet, én akkor is edzőtáborban voltam. Kimentünk Kerepesre. Kerepesen van a Magyar Shaolin Központ és a templomkert fel van osztva kis, elkerített termekre. Mindegyik helyiségben más feladatot kell elvégezni. Az egyiknél, mondjuk a kézfejerősítésnél, előbb egy homokkal, aztán pedig egy apró kavicsokkal megtöltött zsákra kellett rácsapni. A végére olyan volt, mintha duci kezem lenne. Gondoltam is, hogy: „Úristen, remélem, elmúlik, mert mi lesz, ha meglátjátok a suliban…”
Télen szerveznek edzőtábort? A nyár nem megfelelőbb évszak erre?
Volt nyári edzőtábor is, a Szelidi-tónál. No, az kemény volt. Reggel edzés, délelőtt edzés, délután edzés és este edzés. Úgyhogy alig volt pihenőnk. Előfordult, hogy a tóban edzettünk. Míg mások fürödtek, mi ott a tóban végeztük szépen a gyakorlatokat.
Jól érzem, hogy a tanárnő teljesen kikapcsolódik egy edzés során?
Igen, abszolút. A fegyelem része nagyon jó: le kell küzdeni a fájdalmainkat, a határainkat. Szeretem, hogy bármiféle problémával küzd is az ember, ott, abban a másfél órában csak az edzésre koncentrál, hogy minél jobban megoldja az adott szituációkat… Meg aztán az erősítés közben nincs is idő gondolkozni.
Ha jól tudom, a távol-keleti küzdősportok esetében bizonyos szinten ismerni kell az adott idegen nyelvet is. A tanárnő mennyire mozog otthonosan a kínai nyelvben?
I á szán szö bo lea tyi pá tyo sön. Mi így számolunk tízig. Legalább is remélem. Mert be kell vallanom, hogy a kínai szavak nagy gondot okoznak. 18 alapgyakorlat létezik, s mindegyiknek van kínai neve. Sorrendben kell tudni őket, s ki kell tudni ejteni. Másfél éve járok az edzésekre, egyelőre az első hatnak tudom magabiztosan a sorrendjét és a kiejtését. Nem is állok ki az első sorba.
Miért lényeges, hogy ki áll az első sorban?
Általában aki az első sorban áll, ő vezényel. Én – aki nem tudom megjegyezni a gyakorlatok nevét és sorrendjét – tuti biztos, hogy nem az első sorba állok. Jó nekem a második sor. Mert ha nekem kell vezényelni, akkor leszidást kapunk. S ha valaki hibázik a csoportból, akkor jön a kollektív büntetés: mindenki csinálja a fekvőtámaszt meg a felülést.
Van félelem az edzés során a tanárnőben?
Maximum olyasfajta félelem, ami bennetek is lehet, hogy felbukkan a suli kapcsán… Ha nem készülök fel eléggé az órára. Vagy amikor az ember hiányzik néhány edzésről és lemarad, gyakran félek attól, hogy mennyire gyorsan tudom majd behozni a lemaradást. Kicsit fura is ez… Ott én érzem magam diáknak, hisz én tanulok.
A kungfuban is lehet kellő tudás után magasabb szintre lépni?
Vannak vizsgák, itt is lehet elvégezni az egyes szintet, kettes szintet, stb. Mozgatják a fantáziám, de kevésbé érdekelnek a szintvizsgák. Inkább hobbiként gondolok a kungfura, csak a sport szeretete miatt csinálom. Nem akarok nagyon kezdeni semmit vele. Például nem akarok shaolin kungfu tanár lenni.
Használta már a való életben harci tudását?
Nem, szerencsére az utcán még nem volt rá lehetőségem. De ha jönne is egy ilyen alkalom, nem hinném, hogy tudnám használni ott ijedtemben. Nagyon sokan azért járnak küzdősportra, hogy kicsit jobban meg tudják védeni magukat. Nekem is nyilván ad a kungfu bizonyos szintű önbizalmat, de ettől függetlenül inkább megpróbálnék elszaladni. Azt választanám.
Van más sportág is, amiben kipróbálta már magát?
Sok más sportot kipróbáltam. Nőiesebb sportokat, például az aerobicot, a teniszt, régen kézilabdáztam is. De valahogy mindegyiket meguntam egy idő után. A kungfu az egyetlen sport, amit nem tudok megunni, élvezem mindenegyes pillanatát. Bááááár van még egy sport, amit nyáron próbáltam ki, és nagyon vonz engem… Ez a sziklamászás.
Akkor ezért láthatjuk a facebookon a tanárnőt egy sziklán lógni?
Pontosan. A háttérkép, amit a facebookon láthattatok, az Alpokban készült. Van egy barátnőm, aki rajong a barlangászásért és a sziklamászásért, s nyáron magával vitt Ausztriába. Megmutatták, milyen egy sziklamászás és megmondom őszintén, nagyon tetszett. Pedig nekem tériszonyom is van. Úgy képzeljétek el, hogy tériszonnyal másztam föl arra a nemtudom hány méter magas sziklára! Nagyon izgalmas volt, nagyon jó volt leküzdeni a félelmet.
Nem tudom elképzelni a tanárnőt csákánnyal a kezében egy falon!
Nem csákánnyal, hanem beülőkkel. És miközben a sziklán mászol, karabinereket kell a falba akasztanod. Hatalmas erő és megfelelő technika kell hozzá, hiszen fel kell húznod magad egy sziklafalon. Alkar, combizom, stb.
Lehet, hogy a tanárnő táskájában a bokszkesztyű mellett hamarosan karabinerek fognak lapulni?
Lehetséges. Most a hegymászás is nagyon mozgatja a fantáziámat.
Az interjút készítette: Hubik Brigitta 9.B
A fotókat készítette: Schmidt Teodóra 9.B
