„Titkok a gólyahétről” – Interjú Varsics Zita tanárnővel
2016-ban a „média-művész” tagozatos 10. B osztály feladata volt a gólyahét megszervezése és lebonyolítása. Meg is kérdeztük Varsics Zita tanárnőt, a 10. B osztályfőnökét a program szervezési hátteréről, a jó és a rossz tapasztalatokról. Bennfentes információk következnek…
Milyen pozitívumokat észlelt a Tanárnő a gólyahét lebonyolítása során a saját osztályával kapcsolatban?
Úgy gondolom, közösségépítő volt a gólyahét megszervezésének komoly feladata, olyan diákokat is láttam beszélgetni egymással, akik tavaly nem feltétlenül társalogtak vagy dolgoztak együtt. Ez az összhang a kellékeseknél, a pakoló fiúknál tűnt fel igazán. Dicséretes, hogy a vetélkedő után sokan az iskolában maradtak és segítettek takarítani, rendezkedni, idén nem széledt szét egyből mindenki. Ez azért is szívderítő, mert péntek délután az összepakolás munkálatai még a megbeszéltnél is több időt vettek igénybe.
Külön kiemelném, hogy kellemes meglepetés volt Zsigár Edina! Esetében be kell vallanom, kicsit tartottam attól, hogy csendesebb, halk szavú műsorvezető lesz, ám amikor az egyik feladatnál átvette Heim Balázstól a konferanszié szerepét, kellően kiengedte a hangját és határozottan vezette a játékot. Véleményem szerint Edinának máskor is el kellene vállalnia hasonló szereplési vagy műsorvezetői feladatot.
Összességében viszont számomra a legpozitívabb élmény a gólyahéttel kapcsolatban, hogy az osztályomban a többség gyakorlatilag hadra fogható volt.
Mit jelent a hadra fogható?
A hadra fogható kifejezés jelen esetben azt jelenti, hogy bármit kértem az osztályomtól, mindig volt jelentkező. Tehát nem kellett áttologatnom a feladatokat másokra: aki elvállalt valamit, azt – ugye jobb esetben – elvégezte. Természetesen akadtak diákok, akik jóval többet vállaltak, de olyat nem tapasztaltam, hogy nekem kellett volna valakire munkát kiosztanom.
Ha már beszéltünk a pozitívumokról, beszéljünk a negatívumokról. Milyen nehézségekkel találkozott a tanárnő a gólyahét szervezése során?
Az időhiány gondot okozott a gólyahetes feladatok megszervezése szempontjából. Egyik oldalról a mi hibánk, vagyis inkább az enyém, hogy év végén, vagy a nyáron nem néztem meg a dátumokat. De megmondom őszintén, álmomban sem gondoltam volna, hogy nekünk össz-vissz kettő napunk lesz a teljes gólyahetet átrágni. Az évnyitó szeptember 1-jére, csütörtökre esett, és nekünk hétfőn már el kellett indítanunk a gólyahetes programsorozatot. Én azt hittem, az iskolavezetőség ad nekünk még egy hetet, így viszont egy kicsit hajtottnak éreztem, érzem a munkaszervezést. Pláne, hogy később kiderült, nem is egyszer kell átrágni a verseny menetét, így egyszer-kétszer délután is a suliban kellett maradni. Ráadásul hiába volt első hét, a tanárok napról-napra adták a házi feladatokat az osztályomnak és a kilencedikeseknek is, és nekem is dolgoznom kellett, készülni a másnapi órákra.
Végül mégis sikerrel megbirkóztak az előkészületi munkákkal. Okozott-e bármi fejfájást a gólyahét során?
Igazából csak azon izgultam, hogy minden tervünket meg tudjuk valósítani és az időkeret is klappoljon. Ma már büszkén mondhatom: magán a gólyahéten komolyabb problémánk szerencsére nem akadt.
A tanárnő kapott bármiféle pozitív vagy negatív visszajelzést a kilencedikes osztályok részéről?
Én csak az egyik kilencedikes osztályban tanítok, ott rá is kérdeztem, hogy milyen a hét? Hogy érzik magukat? Azt mondták a gyerekek, hogy azért fárasztó volt számukra. Különösen az a része, hogy a közlekedési eszközökön is a kijelölt ruhában kellett jönniük, meg ugye a táskákat is le kellett cserélniük, például hűtőtáskára. Viszont ennek ellenére a nagy többség élvezte a kalandot, legalább is ezt a visszajelzést kaptam.
A gólyahétről térjünk át a vetélkedőre. A vetélkedővel kapcsolatban milyen pozitívumokat tudna megemlíteni?
Éreztem az osztályomon az egységet, meg azt, hogy mindenki tudta a dolgát. Sőt a kellékesek közül többen jöttek hozzám, hogy mit tehetnének még? Előfordult, hogy konkrétan kivették a kezeim közül a munkát, hogy majd ők csinálják. Még a takarítás, seprés, felmosás sem jelentett problémát.
Örömmel konstatáltam, hogy pörgött, gördülékeny volt a vetélkedő. A vontatottságtól tartottam, de végül kiderült, hogy feleslegesen. A feladatokkal pedig elégedett voltam, kreatívra és viccesre sikeredtek, passzoltak a keretbe.
Itt szeretném még megköszönni, a 10. C osztályos Dóka Dórinak, az egyik külsős segítőnek a heti munkáját, mert nagyon sokat segített az osztályomnak.
A vetélkedővel kapcsolatban felmerültek negatívumok tanárnőben?
A gólyaavatóval kapcsolatban olyan elem, amit negatívan értékelnék nincs, viszont vannak dolgok, amiken utólag változtatnék.
Mint például?
Egyrészt a játékok sorrendjén: takarítási szempontból nem szerencsés egy lisztes játékot és egy vizes feladatot egymás után lebonyolítani. Másrészt az újságos-táncos játékot jobban átbeszélném a segítőkkel. (Pároknak kellett kiterített újságpapírokon táncolnia úgy, hogy bizonyos időközönként csökkentették a lapok méretét. – a szerk.) Ez a játék szerintem működőképes lehet, csak tényleg el kellett volna próbálni a hét elején, mert menetközben azért látszódott, hogy nem mindenki értette, mi lenne a slusszpoén. Viszont ezt csak ennél a játéknál éreztem igazából.
Úgy tudom, hogy a tanárnőnek volt már előttünk is olyan osztálya, amely megnyerte a gólyahetet. Össze tudná hasonlítani ezt a két társaságot?
Az az igazság, hogy a korábbi siker 5 éve volt és nekem mindig a frissebb emlékek maradnak meg jobban. Az aktivitás egyértelműen nálatok, 10. B-seknél jobb. Lehet, hogy egy picit vártok egymásra, de végül minden feladatra akad önként jelentkező. Ez egyértelműen a ti oldalatokra billenti a mérleget, más téren azonban nem tudnék különbséget tenni köztetek.
Munkaszervezés szempontjából eszembe jut, hogy ott több időnk volt. Tehát a munka, ami rám hárult idén, hogy én gépelgettem és ellenőriztem a szövegeket, akkor a diákokra jutott. Tudom, hogy ti is megtettétek volna ezt, csak nem állt rendelkezésre több idő.
Összességében a tanárnő élvezte a hetet? Milyen volt külső szemlélőként végignézni az eseményeket?
Nagyon örültem, amikor láttam, hogy a gólyák milyen lelkesen csináltak egy-egy feladatot, hogy gyakorlatilag minden előzetes küldetést megoldottak. Tanári szemmel úgy érzékeltem, nem igazán volt olyan osztály, aki kihúzta volna magát a feladatok alól. Az órákat rendesen lehetett tartani, a hét nem ment a tanítás rovására. A gólyahét első heti szervezése mellett szól, hogy még nem nagyon van számonkérés. A diákokra tehát kevesebb plusz teher nehezedik.
Összefoglalva élveztem a gólyahetet, különösen, hogy az osztályommal dolgozhattam, és mindent egybevetve remek eredmény született.
Az interjút készítette: Heim Balázs 10. B
Magyar Kultúra Napja a Széchenyiben
Bár a Magyar Kultúra Napját január 22-én szokás minden évben megünnepelni – hiszen 1823-ban Kölcsey Ferenc e napon öntötte végső formába a Himnuszt – valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva iskolánkban január 23-án került csak megrendezésre az „ünnepi program”. Persze ez a kis csúszás nem vette el a kedvünk a játékos programoktól.
Gimnáziumunk tanárai január 23-án, pénteken két tanórát szenteltek a Magyar Kultúra Napja megünneplésére. A 4. órában a hagyományos, igaz-hamis válaszokon alapuló játékra került sor, a program keretében megismerkedhettünk a magyar konyhaművészettel, és képzeletben ellátogathattunk a patinás Gundel étterembe is. Megtudhattuk, hogy a székelykáposzta neve nem az erdélyi népcsoporthoz, hanem a receptet kitaláló Székely József vármegyei főlevéltároshoz köthető, és többek között arra is választ kaptunk, hogy a slambuc egy bográcsban készülő magyar pásztorétel.
A játék folyamán minden ételekkel kapcsolatos kérdésre három válasz hangzott el, s nekünk kellett eldönteni, hogy Mészáros Márta tanárnő, Kiss Tamás és Farkas Gábor tanár úr közül ki mondta az igazságot. Sokáig úgy tűnt, hogy osztályfőnök helyettesünk, Dini bácsi a leghazudósabb, de végül kiderült, hogy tanáraink nagyon kiegyenlítetten füllentettek.
Az 5. órában megkaptuk a helyes válaszokat, és örvendhettünk a megoldásoknak. Majd az egész iskola összegyűlt a tornateremben és együtt felolvastuk – khm… khm… elszavaltuk – Áprily Lajos Március című versét és Weöres Sándortól a Valse triste-t.
Összességében úgy látom, hogy tanáraink nagyon ügyesen összehozták ezt a programot, bár további játékosabb feladatokkal talán még jobban pompázhatott volna a Magyar Kultúra Napja.
Hubik Brigitta 9.B
Széchenyi Focikupa – I. Forduló
Battyány Ferenc megérkezésével felfrissülni látszik a gimnázium sportélete. Karácsony előtt egy délutáni focikupát szervezett meg a tanár úr, az újévben pedig egy körmérkőzéses labdarúgó bajnokság lebonyolításába kezdett.
A KamaSZ Ige pedig nyomon fogja követni a Széchenyi Focikupa meccseit, fordulóról fordulóra. Az első körben egyes osztályok még meglehetősen zilált állapotban kapcsolódtak be a küzdelmekbe. A 11. AE osztályok összevont csapata csak egy fővel képviseltette magát a nyitómeccs időpontjában, de a forduló másik mérkőzésén a 11. C. osztály is csak „rögtönzött igazolásokkal” tudott kiállni a téli bajnok, 10. B. ellenében. Mindez meg is látszik az eredményeken. A 12.AD játék nélkül szerezte meg első három pontját a 11. AE ellenében, 3:0-s győzelmet elkönyvelve. Míg a 10. B. és a 11. C. mérkőzése a papírforma szerint alakult, gólgazdag összecsapáson a végeredmény 14:7 lett.| Helyezés | Csapat neve | Pontszáma | Gólkülönbsége (összes meccs alapján) |
| I. | 10.B | 3 | +7 |
| II. | 12.AD | 3 | +3 |
| III. | 11.D | 0 | 0 |
| IV. | 11.AE | 0 | -3 |
| V. | 11.C | 0 | -7 |
Nézőpont kérdése – A gólyák egyik agárdi küldetéséről
Nem felejtünk el fogat mosni!
Izomláztól jajgatva és teljes kimerültségben estem be a gólyatábor második estéjén az ágyba, azzal a vággyal, hogy a fél hetes ébresztőig minden egyes percet az alvásnak szentelek. Hát, nem jött össze! Úgy háromnegyed három körül ugyanis az ifisek felverték az egész emeletet, és a kómás gólyáknak kiadták a parancsot: „Irány az udvar, és a fogkeféteket se hagyjátok fent!”
„Mi a fene? Máris reggel lenne?” – gondoltam, miközben a többiekkel együtt vánszorogtam le a harmadikról. De csakhamar kiderült, hogy az éjszaka kellős közepén tapasztalhatjuk meg, milyen a szobatársunk fogát mosni úgy, hogy közben még alig ment ki az álom a szemünkből.
Akkor és ott nem volt éppen kellemes a feladat, de biztos, hogy még sokáig fogjuk emlegetni az esetet. Azon az éjjelen csak arra tudtam gondolni, hogy a párom ne az arcomat találja el a fogkrémmel a fogaim helyett!
Írta: Nagy Viktória (9. B.)
Nem felejthettek el fogat mosni!
A gólyatábor idei programsorozatán némi vérfrissítést eszközöltünk. Második este az alapprogram után elküldtük a gólyákat aludni, s mi is úgy tettünk, mintha nyugovóra térnénk. Valójában azonban egy szigorúan titkos tervnek megfelelően viselkedtünk, hiszen hajnalban némi mókázásban óhajtottuk részesíteni az elsősöket.
A hotel tulajával már korábban egyeztettünk, és elkértük az első kert kulcsát, este pedig virrasztva próbáltuk kivárni a rajtaütés megfelelő pillanatát. Az éjszakázás azonban túl nagy kihívásnak bizonyult. Míg a gólyák édes álmukat aludták, mi éjfélig küzdöttünk az ébren maradással. A fránya álommanót azonban nem tudtuk legyőzni.
Két óra tájban ébresztők segítségével keltünk, majd kiadtuk az elsősök legújabb feladatát: „Rendeződjetek párba, és mossátok meg egymás fogát!” A közös fogápolás pedig annak ellenére is maradandó élménynek bizonyult, hogy ezen az éjszakán több fogkefe is rejtélyesen eltűnt, illetve számos tubus fogkrém is a szobákban felejtődött.
Odrobina Tamara (12. D.) nyomán
A beavatás kezdete – Gólyatábori beszámoló
Idén augusztus 22-én jött el a nap, amelyre mindannyian vártunk. A gólyatábor első reggelén az iskola aulája megtelt az újdonsült tanulókkal és az egyhónapos szervezőmunkában megfáradt véndiákokkal. Nyúzottságunk persze azon nyomban elillant, mihelyt a gólyák csapatokba osztásával kezdetét vette a móka és kacagás. Az Agárdig tartó, röpke vonatozást már felhőtlen hangulatban töltöttük el.
A szállásra érve megosztottuk a gólyákkal a tábor alapvető szabályait – az érvényes iskolai házirendtől a káromkodás-tilalmon át a korlátozott telefonhasználatig mindent, hogy aztán az első nap már kizárólag az ismerkedés és a beavatás jegyében telhessen el. Egy rögtönzött tesi órát követően különböző érdekes feladatok (pl. hold-rajzolás, zenedoboz, Hogy a bab?), illetve ügyességi játékok (szlalom-futás, üvegadogatás) segítségével kerülhettek közelebb egymáshoz az ifjoncok. A csapatoknak saját indulót is kellett írniuk, sőt saját zászlót és pólót is kellett készíteniük. Ugyancsak a csoportok összeszokottságát hivatott elősegíteni egyik legszórakoztatóbb játékunk, a rizsszámolás is. Mindeközben a szervezők állandó zenéléssel emelték a hangulatot, sőt olykor hihetetlen tánctudásuk kamatoztatásával, a rizzsel bajlódók figyelmét is megpróbálták elterelni. Persze az első este sem telt el tréfák nélkül: mialatt újdonsült diákjaink megmártóztak a Velencei-tóban, a hotel első kertjét furcsa „állatok” lepték el. A gólyák feladata volt, hogy egymással versengve összeszedjék ezeket a papírból készült jószágokat.
Másnap reggel – hogy „frissen és üdén” tudjuk elkezdeni a napot – választani kellett a vízi és a talajtorna között, hogy aztán újfent a játékoké lehessen a főszerep. A gólyák megtanulták a Nád a házam teteje című nótát és hozzá a kis táncot, illetve begyakoroltak néhány népszerű dalt (Caramel: Vízió; Kocsis Tibor: Lásd a csodát; Vastag Csaba és Vastag Tamás: Őrizd az álmod; Pokémon főcímdala). Délután egy kellemes hajókázásra is jutott idő – úti célunk a Szúnyog sziget, azaz Pákozd volt. Itt vette kezdetét a számháború, ami hatalmas sikert aratott mind a gólyák, mind az ifik körében. Csaknem a hajó indulásáig folyt az ádáz harc a kék és a piros csapat között. Hazafelé már örömmel tapasztaltuk meg, hogy a gólyák nemcsak saját csapattársaikkal, hanem másokkal is beszélgetnek, illetve hogy az ifisektől is mind többen kérnek tanácsot az iskolakezdéshez. Megtört a jég és már sokkal jobb volt a hangulat a táborban is, amit csak fokozott a vacsorát követő színjáték. Míg fiatal diákjaink a saját darabjaikon dolgoztak, addig a már öregnek és tapasztaltnak számító ifisek félrevonultak, és egy meglepetés műsorral készültek. A Republic Szállj el kismadár című számára előadott dalpantomim – a többi produkcióval egyetemben – vastapsot érdemelt.
A mozgalmas nap után élményekben gazdagon feküdtünk le mindannyian, ám ebben a nyugovóra térésben is volt egy kis csalafintaság, ugyanis hajnalra beterveztünk egy titkos programot. A gólyák legédesebb álmukból felriadván kapták meg az újabb feladatot, mely nem volt más, mint egymással szembe állni és megmosni a szemközti társak fogát. Persze akadt olyan elsős, akinek rejtélyesen eltűnt a fogkeféje, vagy figyelmeztetés után is szobájában hagyta a fogkrémet, de összességében a hosszas közös fogmosás is remekül sikerült.
Augusztus 24-e volt a mi vizes napunk. Idén is nagy sikert arattak a tavi ügyességi versenyek, legyen szó a matrachajtásról vagy a kislabdák összeszedéséről. A hangulat fokozása érdekében pár zenével is hozzá járultunk a feladatokhoz, felcsendültek igazi mai slágerek (Calvin Harris feat Ellie Goulding: I need your love; Avicii: Wake me up) és többek „örömére” felbukkantak a szokásos mulatós számok (Jolly: Igazi gigolo; Jolly & Kis Grofó: No roxa áj) is. Hosszas unszolás után még a gólyákkal is sikerült megértetni, hogy egyáltalán nem ciki táncolni és jól érezni magad. A felengedésre pedig a következő feladat kivitelezéséhez pláne szükségük volt. A csapatok remegő kezekkel húzták ki azokat a cetliket, melyeken a betanulandó dalok címei (Egérdal; Nem csak a húszéveseké a világ; Csak egy tánc volt; Gyere, kislány gyere...) szerepeltek. A gólyák hosszas próbák után adták elő produkcióikat, a DÖK pedig hangos sikítozással és vastapssal értékelte azokat. S még csak eztán következett a filmszinkronizálás. Bár akadtak olyan elsősök, akik soha életükben nem látták a kiválasztott filmeket, összességében mégis azt mondhatjuk, hogy vicces és szórakoztató változatokat hoztak ki a csapatok mind az Ace Venturából, mind a Jenki Zuluból, mind pedig a Vasökölből. De az ifisek rögtönzött jelenetét (Feláldozhatók 2.) sem érhette panasz. A saját főzésű babgulyás után a hírhedt Haka került megrendezésre. Az ellenfél megrémítésén alapuló, maori harci tánc immáron nemcsak az új-zélandi rögbi-válogatott meccsein, hanem a SZIG gólyatáborában is komoly tradíció, méltóképpen meg is koronázta a tábor utolsó éjszakáját.
Másnap reggel a végső torna után kihirdettük a gólyák közti verseny helyezéseit, illetve a legcukibb táborozónak járó díjat. A tábort a piros csapat nyerte meg. Az első és második helyezett között 3 pont különbség volt, úgyhogy kijelenthetem, szoros volt a verseny. Leleményességünknek, illetve egy konnektornak, egy erősítőnek és egy telefonnak hála a hazaúton is remekül szórakoztunk. Bár a gólyák fáradtak voltak, de az ifisekkel együtt tartották a frontot, táncoltak és énekeltek hazáig. Összességében egy végtelenül kellemes hangulatú táborban vettünk részt. Remélem, a gólyák és a többi ifis is egyetért velem, ha azt mondom: „Jövőre ugyanekkor, ugyanitt!”
(További sok-sok kép a suli weboldalán, vagy a Facebookon.)Eltűnt klisék – Tanárok köztünk
Minden év március 15-én megemlékezünk az 1848-as forradalomról, amely a magyar történelem megkerülhetetlen fordulópontjának számít, hiszen döntő változást eredményezett népünk életében: hatására megalakult az első magyar, független kormány, sikerült kivívni a sajtószabadságot, sőt a márciusi ifjak fellépése komolyan hozzájárult a polgári átalakulás kiteljesedéséhez is. Mindezek az események a mai napig élénken élnek a köztudatban. Március idusát ünnepnapként tartjuk számon, évről évre lerójuk tiszteletünket Petőfi és társai előtt, hogy közben nemzeti öntudatunkat is megerősítsük. Ennek szellemében rendezik meg az iskolai ünnepségeket is.
A megemlékezést idén azonban újszerű megoldásokkal szervezték meg iskolánkban, az új feldolgozásmód pedig rendkívül nagy sikert aratott nemcsak a diákság, hanem a pedagógusok körében is. Mindjárt a műsor elején egy szokatlan jelenségnek lehettünk tanúi, ugyanis a darabban nemcsak diákok, de tanárok is szerepet kaptak, ezzel is megtörve a hagyományokat. A műsor megálmodója, Szabó - Gyenes Szilvia tanárnő szerint: „Az alapelképzelés az volt, hogy csak tanárok szerepeljenek a műsorban, ám néhány diák jelezte, hogy szívesen részt venne benne, így változtattam egy kicsit az elképzelésemen. A pedagógusok részvételével nem az volt az elsődleges cél, hogy a diákságot még jobban figyelemre késztessük, hanem az, hogy izgalmasabbá, kicsit változatosabbá tegyük a műsort.” Különleges dramaturgiai szerep is hárult a tanárokra, ugyanis a műsor egyik jelenetében (piros-fehér-zöld) kendők segítségével próbálták feltartóztatni a fiatalságot, ezzel is szemléltetve az akkori helyzetet.
„Az előadás fontos szerepet játszott a tanár-diák kapcsolatra nézve is, hiszen nem volt hierarchia, mindenkit egyenrangúnak tekintettek, és ugyanolyan jogok, kötelezettségek illettek meg kivétel nélkül minden szereplőt.” – vélekedett a műsor egyik szereplője, Molnár Eszter tanárnő, akit a tanár - diák viszonyulásról kérdeztem. Azt is elmondta, hogy nagyon sokat jelentett számára a közös munka a diákokkal, rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodott a műsor készítése során, és már ezért is megérte a tanári pályát választani.
„Ez a fajta műsor a tanároknak is lehetőséget adott arra, hogy szerepet vállaljanak az iskola kulturális életében és ez által új igények fogalmazódtak meg nemcsak a tanárok, de a diákok részéről is, például a színjátszószakkör szükségessége.” – mesélte a műsor szervezője, aki azt is hozzátette, hogy nem szeretne vissza térni a hagyományos klisékhez, hiszen mindig szükség van változásra, és arra, hogy a nézők élményekkel gazdagodjanak, pillanatokat éljenek át, amelyek egy gondolat köré csoportosulnak és aktuálisak maradnak. A műsor sem csupán a március 15-i eseményekről szólt, hanem volt egyfajta íve, amely magában foglalta Petőfi Sándor tetteit és halálának körülményeit, továbbá azt is taglalta, hogy mekkora hatalma, illetve ereje lehet egy változásra hajlandó tömegnek.
Diákszemmel rendkívüli volt látni azt, hogy iskolánkban a tanári munkaközösség ennyire összetartó, képes csapatként működni a cél érdekében, ezáltal példát statuálni a diákságnak és őket is erre ösztönözni. Egészében véve, intézményünk büszke lehet arra, hogy ilyen vállalkozó szellemű tanárokat tudhat a magáénak, kik a diákok kérésének eleget téve, Péntek Színpad néven színjátszószakkört is indítottak, és sok szeretettel várják azokat a tanulókat, akik szívesen próbára tennék színészi tehetségüket.
Gödri Rita 11.D
Megemlékezés
Idén is megemlékeztünk a legnagyobb magyar halálának napjáról.
Széchenyi István 1860. április 8-án hunyt el, azaz 153 éve. Eszméivel és tetteivel egy modernebb Magyarország megteremtését segítette elő, amiért máig sokan fejet hajtanak előtte. A megemlékezést a Széchenyi téren (korábban Roosevelt tér) tartották, középpontjában pedig egy koszorúzás állt, amelyen többek között részt vettek:
- Péchy Mária – iskolánk volt igazgatóhelyettese, az Országos Széchenyi Kör elnöke
- Dr. Sajó Andrea – az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója
- Takácsné Verő Mária – művészettörténész a Magyar Nemzeti Múzeum képviseletében
- Buday Miklós – a Széchenyi Alap elnöke
- Csom István – az Óbudai Széchenyi Kör elnöke
A legnagyobb magyarhoz illő, rangos rendezvényen természetesen néhány tanuló és tanár (Mohay Erika tanárnő és Porhajas László tanár úr) iskolánkat is képviselte. Így a Széchenyi István Gimnázium a márciusi 15-i műsor mellett egy másik színvonalas ünnepségen is tisztelgett a reformkor nagyjai előtt.
Nagy Ildikó 11. D.
Délutáni móka
Jóllehet a délutáni röplabda-bajnokság szinte már hagyománynak számít iskolánkban, az idei rendezvény mégsem volt túl népszerű a diákok körében. Az április 12-i esőnapon a nevezett csapatok közül sokat össze kellett vonni, ráadásul a hét induló együttesből kettőt már elballagott tanulók tettek ki – ők bár csak négyfős haderőkkel rendelkeztek, szép helyezéseket értek el. Ám az emberhiány nem jelentett valós problémát, mondhatni túljelentkezés volt a pótolandó helyekre a megjelent játékosok között.
Tanári csapat idén nem indult, csupán Kósik Dorottya tanárnő erősítette osztálya alakulatát, valamint büfés Zsolti ugrott be pár kósza meccsre. A hangulatot csak növelte egy-egy eltévedt labda becsapódása a nézők közé, ám a két bíró és a felügyelő tanárok tetszését leginkább a gyönyörű labdamenetek nyerték el.
Az egész délután keményen küzdő csapatok közül az élre a 13. A osztály válogatottja került, míg a második helyet az Öregfiúk brigádja szerezte meg, de a 12. A. osztály képviselői sem csúsztak le a dobogóról. Megjegyezném, hogy a többi csapat sem távozott üres kézzel, átvehették kiérdemelt oklevelüket.
Bízzunk benne, hogy jövőre több oklevelet oszthatunk ki!
Vabrik Atina 12.B
