Állatorvos? Biológus? Vagy hiphop táncos? – Interjú Szajkó Katalinnal
Az idei Szig Csillag versenyt Szajkó Katalin és Bodnár Luca nyerte hiphop produkcióval. A 12. A. osztályos Szajkó Katalint a versenyről és a táncról kérdeztük.
Mikor kezdtél el először táncolni?
Hét éves voltam. Először néptáncot tanultam, amellyel négy évig foglalkoztam. Majd jött a latin tánc másfél évig, és most ötödik éve, hogy hiphopozok.
Élvezted a néptáncot? Mert ez igazán távol áll az általad most táncolt műfajjal.
Nagyon szerettem. Nagyon vicces volt, mert énekelni is kellett közben. Ezért körülbelül már a második percnél elfáradtam, mert táncolni és közben énekelni nem könnyű.
Miért hagytad őket abba?
A néptánc egy iskolai program volt, de sajnos megszűnt. Ezután elkezdtem latin táncot tanulni (szalsza, cha cha cha). Másfél évig táncoltam együtt a partneremmel, pont jött volna egy versenyidőszak, amikor bejelentette, hogy elmegy Cambridge-be, és így nem akartam folytatni. Ezután elkezdtem hiphopra járni.
Nem volt új jelentkező a táncpartner szerepére?
De igen, csak ő sajnos nekem nem volt megfelelő.
Miért pont a hiphop stílust választottad?
Nagyon sok műsort néztem ezzel kapcsolatban, például az Amerika legjobb tánccsapatát. Érdekelt a stílus, ezért gondoltam kipróbálom, aztán leragadtam.
Honnan ismered a táncpartnered, akivel a SZIG Csillagon részt vettél?
Hiphopon ismertem meg, négy éve együtt táncolunk. Az edzőnk tett minket párba.
Kinek az ötlete volt, hogy induljatok a versenyen?
Az osztályfőnököm, Varsics tanárnő mondta, hogy vegyünk részt rajta. Mert már elég sokszor elengedett minket próbára, így tudta, hogy táncolunk.
Örültetek a győzelemnek?
Persze minden győzelemnek kell örülni, mert ha a kicsit nem becsülöd… Ha belegondolunk, a SZIG Csillag azért nem egy olyan nagy verseny. Mi más versenyeket is nyertünk, amik kifejezetten táncversenyek voltak.
Nagyon izgultatok a verseny előtt vagy már a rutin miatt megszoktátok?
Nem lehet megszokni ezt az izgalmat. Hogyha fellépek, még ha csak egy háromfős közönségnek is, csak arra tudok figyelni, hogy „Úr Isten, mit fognak gondolni?”. Szóval ez mindig benned van.
Meglepett titeket a győzelem?
Mondhatjuk, hogy igen is és nem is. Várható volt, mert azért hozunk valamilyen szintet, szerintem (nem egóból mondom), de semmiképpen nem lehettünk benne biztosak.
Ki állította össze a tánc koreográfiáját és mennyi idő alatt gyakoroltátok be?
Az edzőnk és egy hónap alatt sikerült teljesen begyakorolni.
Egy héten mennyi időt töltesz edzéssel?
Nagyjából hét és tíz óra között.
Ez heti hány edzést jelent?
Vagy három, vagy négy, de attól függ, hány duós edzésem van. Formációs edzésünk háromszor van egy héten és van, amikor kétszer van duós edzésünk.
Szeretnél-e új műfajt kipróbálni a táncolás terén?
Nem, szerintem maradok a hiphopnál, már sok mindent kipróbáltam és rájöttem, hogy ez a műfaj áll hozzám a legközelebb.
Mit gondolsz, tudod-e majd folytatni a táncot a jövőben?
Ez mindenképpen az egyetemtől függ. Állatorvosnak szeretnék tanulni, és ha felvesznek, akkor oda megyek, hogyha nem, akkor biológus szakra megyek, mert még az került szóba. Ha nem jönne össze az állatorvosi vagy biológusi karrierem, akkor mindenképpen folytatom a táncot.
Van táncművész példaképed?
Az edzőm, Amroun Nabil. Magyarországon nem igazán ismert, inkább külföldön híres.
A bulikban hasznát veszed a tánctudásodnak?
Van, amikor igen, van, amikor nem, ez a kedvemtől is függ. Hogyha azt mondom, hogy most lemegyünk bulizni, akkor csak bulizok egyet. Nem érdekel semmi. De amikor táncolni megyek le, akkor persze igen.
A fiúknál előny a hiphop tudásod?
Hát ez attól is függ, hogy hova mész, de általában előny.
Te hogyan reklámoznád, ajánlanád ezt a táncot?
A tánc olyan, mint a többi sport. Ki tudod adni magadból a feszültséget, felszabadult és boldog vagy, miközben táncolsz. Nem arra koncentrálsz, ami suliban, vagy éppen a magánéletedben történik. Kifejezheted magad. És ami a legjobb az egészben, hogy mindez zenére történik. Nem muszáj mindenképpen elmenned egy tánctanárhoz, nem mindenki teheti meg. Akár otthon is betehetsz egy kis zenét és táncolhatsz. Szóval igazából nemcsak a táncot, hanem magát a sportolást is csak ajánlani tudom mindenkinek, hiszen amellett, hogy jól érzed magad, még egészséges is maradsz.
Balog Orsolya 10.C
Fülig érő szájjal rohant a célba – Interjú Fehér Dórával
Fehér Dóra, 10. B osztályos lány, tavasszal a Budai Diákolimpia Kamaraerdőben megrendezett mezei futóversenyén első helyezést ért el. Bravúros győzelmével nem csupán iskolánk, hanem a KamaSZ IGe „büszkeségévé” is vált. Interjúnk során a sporthoz fűződő kapcsolatáról kérdeztük.
Hogyan készültél a versenyre?
Igazság szerint nem nagyon készültem. Futni csak a testnevelés órákon szoktam, a Cooper alatt, meg amikor a kutyámat viszem el sétálni. A versenyre csak beneveztek, és valamilyen csoda folytán jobban bírtam erővel, mint a többiek.
Mivel inspiráltad magad, amikor úgy érezted, hogy már nem bírod tovább? Egyáltalán volt ilyen pillanat a 1,5 km-es táv alatt?
Persze, hogy volt. Főleg mikor dombos részen mentünk fel. Ott úgy éreztem, hogy megállok, mert nagyon kiszáradtam. De mondtam magamban, hogy futni kell! Aztán a lejtőn már kiengedtem és könnyebb volt.
Gondoltad, hogy te nyered meg a versenyt?
Nem. Azt hittem, hogy a 20. helyezés környékén fogok végezni, mert nagyon sokan voltunk. Szerintem senki sem számított rá, hogy végül én nyerek.
Milyen érzés volt mindenkit legyőzni?
Nagyon jó. Aranyérmet kaptam. Még sosem nyertem egyéniben. Mikor megláttam, hogy ott a cél, már fülig érő szájjal rohantam.
Ezt megelőzően sportoltál valamit?
Régen fociztam, 3-4 évig. És kosaraztam is, de nem hivatásszerűen. Az iskola után gyakran lejártunk játszani.
Focistaként voltál versenyeken is?
Voltunk persze. A Fradiban játszottam, és számos versenyen részt is vettem. Ezeken az Újpest és több más, nagyobb csapat is indult.
A jövőt illetően milyen terveid vannak a futással kapcsolatosan?
Nem nagyon gondolkoztam ezen. Valószínűleg nevezek még hasonló versenyekre. A későbbiekben pedig szeretnék visszatérni a focihoz, vagy a kosárlabdához.
Az interjút készítette: Badics Alexandra (10. C.)
További sok sikert és kitartást kívánunk céljaid megvalósításához! – a KamaSZ IGe szerkesztősége
Fődíjjal távoztunk a BIG Ifjúsági és Diák Filmfesztiválról
Március 23-án a Bródy Imre Gimnázium szervezésében hetedik alkalommal látogathattuk meg az Ifjúsági és Diák Filmfesztivált, melynek célja a tapasztalatgyűjtésen túl, hogy a jövő generációja is megmutathassa tehetségét a nagyközönség előtt. A fesztivál helyszíne idén is az Uránia Nemzeti Filmszínház volt, a Díszteremben vetítették le az előzetes zsűrizés alapján diák kategóriában a legjobb huszonkilenc, ifjúságiban a legjobb huszonkét rövidfilmet. Iskolánk tanulója, a tízedik évfolyamos Koszta Marcell első helyezést ért el az Egy Világ Neked című filmjével.
A szakmai zsűri nemcsak a produkciók színvonala, hanem a filmek színessége, sokfélesége miatt is nehéz helyzetbe került a végső döntés meghozatalakor, nem voltak ugyanis elkülönített műfaji kategóriák. Gondoljunk csak bele, a zsűrinek ugyanazzal a pontszámítással kellett döntenie egy erdélyi dokumentumfilm, vagy éppen egy budapesti városfejlődésről szóló animáció között. S jómagam is hasonló csapdahelyzetbe keveredtem beszámolóm megírásakor, így engedtessék meg nekem, hogy a különböző stílusú, nívós kisfilmek garmadájából azon számomra legemlékezetesebbeket emeljem ki, amelyek rendezőiről bizton állíthatom, hogy hallatni fognak még magukról a média világában. Jövőre pedig reméljük, hogy a szervezők ígéretéhez híven már a filmformák szerinti díjazás vezérelve mentén értekezhetek a BIG Ifjúsági és Diák Filmfesztiválról.
Az utolsó vashajlítók
A Délvidéken készült dokumentumfilm második helyezést ért el a diák kategóriában. Az utolsó vashajlítók számomra azért volt emlékezetes, s egyben a kedvenc is, mert talán az egyetlen olyan alkotásnak számított, amelyet igazán hozzánk, a jövő generációjához címeztek. Az egyik legszebb mesterség utolsó kovácsaival készített Víg Dániel riportot. A filmet az utánpótlás hiánya miatt érzett aggodalmuk határozta meg, mégis felemelő érzés volt hallani, hogy közel sem tartják munkájukat hiábavalónak, s továbbra is reménykednek abban, hogy lesz, aki örökségeként kezeli majd szakmájukat, tudásukat.
Lájk
Egyszerű és nagyszerű. Talán „egyperces” volt az az egyébként szerkezetileg zseniálisan felépített „minifilm”, amely tökéletesen jellemezte generációnkat. A társadalomkritikát Bunda Balázs egy egészen érdekes, ugyanakkor hétköznapi nézőpontból közelítette meg. Egy kerékpáros elesik az esőben, nem tud felkelni és nem is segítik fel. Ő a segítségkérés egy ma megszokott módját választotta: lefényképezte megsebesült arcát, feltöltötte telefonjával a facebook-ra, ám segítség helyett egy „lájkot kapott”.
Egy világ neked
A diák kategória, s egyben a filmfesztivál első filmjeként levetített alkotás, azt hiszem, minden néző számára emlékezetes maradt. Koszta Marcellt hétköznapi problémák foglalkoztatták, így az Egy világ Neked közegét eleinte iskolánk idő által megkoptatott, állandóan szürkének tűnő környezete, utcai graffitik és az omladozó budapesti falak határozzák meg. Marcell azonban egy technikai zsenialitást igénylő, ámde végtelenül személyes és dramaturgiailag is megalapozott megoldással csodák csodája színessé varázsolja a XI. kerületet, eltünteti a graffitiket, a kiszáradt fák helyére pedig virágzó, zöld természeti képet fest.
Marcell teljesen megérdemelten vehette át a diák kategória I. helyéért járó nyereményeket, s kaphatta a művén elámuló zsűri elismerő szavait. A díjátadón ráadásul még inkább meghökkentette a versenybíróságot néhány kijelentésével. Egyrészt megsúgta, hogy filmje bocsánatkérő levélként készült egykori szerelmének, másrészt azt állította, hogy neki már nem tetszik az egy éve készült rövidfilmje, ma már máshogyan rendezné díjnyertes alkotását.
Bízzunk benne, hogy a vérmes önkritika az ifjú tehetség fejlődési útjára mutat rá, mert arra a kérdésre, hogy adott e motivációt további filmkészítésre a díj és a számos szóbeli elismerés, Marcell egyértelmű igennel felelt. Szóval a jövő évi, VIII. BIG Filmfesztiválnak nem árt előre felkészülni Koszta Marcell már forgó filmalkotására!
